Az első angyal
Egy csillagporos téli délutánon – tudod, egy olyan gyorsan sötétedő, várakozással teli napon, amikor a fagyos szelek befütyülnek a kéményen, hogy a kanapén ülve még jobban bekuckózz a finom meleg takaródba, miközben ezt a szép mesét olvasod -, Csillagfiú csokoládés kakaót szürcsölt a bögréjéből és azt figyelte, hogyan sürög-forog a nappaliban a Birodalom Úrnője.
– Mit készítesz, Édesanya? – simult az úrnő hátához Csillagfiú kíváncsian.
– Közeleg a karácsony, az év egyik legszebb ünnepe! Tudod-e, mitől lesz szép? Attól, hogy amíg arra várakozunk, hogy megszülessen a Fény, a szívünk szeretettel, szép gondolatokkal telik meg és ezekben a karácsony előtti napokban, úgy is mondjuk, advent idején, több jót is cselekszünk. Elcsendesedünk, hogy meghalljuk a szívünk a szavát, ami megsúgja, hogyan szerezhetünk örömet másoknak. Sok szép szokást is őrzünk advent idején. Ma például elkészítem az adventi koszorút.
– De hát az udvaron is van már egy és a fogadóteremben! Miért nem bízod a segítőidre?
– Mert csak akkor működik, ha a saját kezemmel és szívemből jövő jókívánságokkal készítem a szeretteim számára. A többi koszorú csak dekoráció. Ünnepi pompa a palotában, érted? – simogatta meg gyermeke ezüst haját az úrnő.
– És honnan tudod, hogy valóban működik? – érdeklődött tovább a fiú.
– Látni fogom. Mert akkor megtörténik a csoda – hangzott a válasz.
– Csoda? És mikor fog megtörténni a csoda?- Csillagfiú természetesen mindent tudni akart.
– Minden vasárnap este karácsonyig, amikor meggyújtunk egy gyertyát az adventi koszorún és elmondjuk magunkban a hálánkat és jókívánságainkat, megjelenik egy adventi angyal. Elhozza az embereknek az ajándékát.
– És mi az? – ugrott fel Csillagfiú izgatottan.
– Na mit gondolsz, mi lehet egy angyal ajándéka?
– Ó, biztosan valami nagyon különleges lesz! – vágta rá töprengve Csillagfiú.
Attól a naptól izgatottan várta az első adventi angyal érkezését. Hogy gyorsabban teljen az idő, felkereste Fájdalmat a Tetejetlen Toronyban és megérdeklődte tőle, látott-e már adventi angyalt? Tudta persze, hogy barátja nem látja az angyalokat, hiszen nincs olyan kivételes képessége, mint neki, de ki tudhatja, ilyen csillagjárta, ünnepi időkben? Hátha az adventi angyalok mindenki számára láthatók!
– Adventi angyal? Nem, nem, azt még soha nem láttam…de most, hogy mondod, Félelmet és a Bánatot se láttam hetek óta. Lehet, hogy ők is az angyalt keresik – vonta fel a szemöldökét tanácstalanul Fájdalom és a vállára dobta a korcsolyáját. Korizni indultak ugyanis Katával és a testvéreivel, akik a Nagyrét túloldalán laktak.
Kata hallott már az adventi angyalokról, de csak legyintett Csillagfiú lelkesedésén. Úgy vélte, az egészet csak a felnőttek találták ki, hogy a gyerekek ne kérdezősködjenek annyit a karácsonyról. Csillagfiút elszomorította a válasz. Hitt az édesanyjának és a szívében is úgy érezte, hogy az adventi angyalok igenis léteznek. Korcsolyázás után ezért nem hazafelé indult, hanem ácsorogott még egy kicsit a csillagfényes égbolt alatt. A kérésére gondolt és csillagfénye halványan felderengett.
Nézz oda! Egyszer csak egy hozzá hasonló formájú fiú állott előtte. Hasonló csak, mondom, mert a ruhája egyáltalán nem télire való volt, a haja pedig, ahány szál, mind más irányba állott a fején. Izgatottan tapogatta halványkék tunikája zsebeit. Némelyikben egészen könyökig eltűnt akarja, ami azért is meghökkentette Csillagfiút, mert a zseb alig volt zsebkendőnyi, mielőtt a mondott kéz eltűnt benne…itt valami varázslat van! – sejlett fel benne.
– Te meg ki vagy? – szólította meg a továbbra is keresgélő, kutakodó fiút.
– Hát nem engem hívtál? Az Első Adventi Angyal vagyok! Miért keresel? – nézett végre az ezüst hajú gyermekre, majd hirtelen a feje mellé kapott és elégedetten kurjantott: megvagy!
– Mi van meg?
– A bőségszarum..folyton elveszítem. Tudod, még üres, ezért olyan könnyű, hogy mindig elszáll valamerre…aztán kutathatok utána! – kiáltott mérgesen az arany holmira, ami válaszul pimaszul megcsillant.
– És minek az Neked? Abban hozod az ajándékod? – kérdezősködött tovább Csillagfiú.
– Ellenkezőleg! Ebbe kell összegyűjtenem – nevetett fel az angyal és jókedvűen fütyürészni kezdett.
– De mit? – értetlenkedett Csillagfiú. Még sosem találkozott ilyen érdekes angyallal. Pedig jó néhányat látott már.
– Hogy mit is? Hát, bizony azt még én sem tudom! Gyere és járjunk utána együtt! – tárta szét karjait, majd jókedvűen megragadta a gyermek kezét az angyal és abban a minutumban egy forgalmas város karácsonyi vásárában voltak. A sok ember mind izgatottan sietett valahová.
– Nem félsz, hogy meglátnak? – bámulta a tömeget Csillagfiú.
– Ugyan, nem látnak ők semmit! Csak rohannak, tolakodnak, lökdösődnek… figyelj csak! – fordult az egyik emberhez és megcsípte a fülét. Aztán az arca elé ugrott és fura, meg vicces fintorokat vágott. Az ember fel sem vette, csak bosszúsan a füléhez kapott, mintha egy szúnyogot akart volna elhessegetni.
– Látod? Akár fel is lökheted őket, fel sem veszik. Nagyon fontos dolguk van: vásárolniuk kell egy csomó kacatot! – bólogatott mindentudóan az angyal.
– Miért? – értetlenkedett Csillagfiú.
– Azt hiszik, ettől boldogok lesznek… – vonta meg a vállát az angyal.
– De lássunk a dolgunk után! Nézzük csak, ő mit rejteget a szívében? Á, ő semmit! Teljesen üres! – fordult el csalódottan.
– Talán ő – eredt egy anyuka nyomába. – Ó, ezt inkább hagyjuk: csupa negatív, lehangoló gondolat – látod te is? – kérdezett most az angyal.
Csillagfiú erősen a nőre koncentrált és megérezte, mi jár a fejében: fáradt és kétségbeesett, mert úgy érzi, karácsonyig nem ér a feladatai végére.
– Hát, ez bizony cudar lesz! A rossz gondolatoktól olyan nehéz a szaru, hogy alig bírom majd hazacipelni. Évről-évre rosszabb – sóhajtott az angyal.
– Szóval azt gyűjtöd bele, amit az emberek szívében találsz – ismerte fel Csillagfiú.
– Okos fiú vagy! Igen, az én feladatom összegyűjteni, amit a szívükben hordanak. Innen tudjuk majd, mire lesz szükségük az adventi hetekben, vagyis, hogy milyen ajándékot kapjanak a többi adventi angyaltól – jelentette ki elégedetten az első angyal.
– Akkor te nem hozol nekik semmit? – Csillagfiú kissé csalódottan kérdezte ezt.
– De bizony! Tőlem minden évben ugyanazt az ajándékot kapják. Mert mindig szükségét látják. A nap végére kiderül, mi az! – ígérte az angyal.
Ahogy mentek tovább, innen is-onnan is hangos, dühös szóváltást hallottak. Itt a szülők veszekedtek a gyerekeikkel, mert nem fogadtak szót. Ott két férfi kapott össze, melyikük vegye meg az utolsó videójátékot. Két nő pedig egymás kezéből rágatott ki egy flitteres ruhát.
– A karácsony miatt jöttek: a szeretet és béke ünnepére készülnek, mégsem látják azt, ami igazán fontos lenne – csóválta a fejét az angyal, majd hirtelen megállásra késztette Csillagfiút.
– Hoppá, tévedtem, ő tényleg lát engem! – mutatott egy búsan ácsorgó kislányra. – Ő olyan különleges, mint te. De otthon nem hisznek neki. Ezért olyan szomorú. Tudom, hogy lát engem, de inkább nem néz ide. Mert az apukája azt mondta neki, angyalok nincsenek, és ha angyalokat lát, akkor bolondnak nézik majd, vagy hazudósnak. És ugyan, ki akarna egy hazudós gyerekkel barátkozni? Talán még ki is neveti majd a többi gyerek – ilyeneket mondott neki az apukája. Azóta úgy tesz, mintha nem látna minket. És egyszer majd úgy is lesz… – magyarázta az angyal.
– Szegényke! – Csillagfiú el sem tudta képzelni, milyen lenne az élete, ha a szülei nem hinnének neki. Megszánta a kislányt és csillagfénye felragyogott. Ahogy ezt megérezte, a kislány elmosolyodott és bátortalanul feléjük integetett.
– Emlékezz rá, keresd meg és biztasd őt – kérte az angyal. – Talán ezért tartottál ma velem…neki te leszel az ajándék – simogatta meg Csillagfiú fejét.
– Jaj, nagyon elszaladt az idő, vacsorára haza kell érnem, a szüleim aggódni fognak! – kapott a fejéhez Csillagfiú is, miközben jól megjegyezte a helyet, ahol a kislánnyal találkoztak, hogy visszataláljon majd hozzá.
– Dehogy! Hiszen csak öt perce váltál el a barátaidtól. A Első Adventi Angyal kacsintott és újra ott álltak a Nagy Almafa alatt, ahol Csillagfiú szólította őt.
– Tudom már, mi az ajándékod: a béke…a béke hiányzik a legjobban a világból! Békére kell találniuk, hogy megnyithassák a szívüket és te kincseket találj benne!
– Igazán különleges gyermek vagy te, Csillagfiú! Jól látod! És most már azt is tudod, miért én vállaltam ezt a feladatot. Én vagyok az egyik legjókedvűbb angyal a többiek között, ezért nekem több türelmem van az emberek szívében kutakodni. No, mennem kell! Egy hét múlva találkozunk! – azzal barackot nyomott Csillagfiú fejére az angyal és halvány, kék csillogást maga után hagyva, eltűnt.
Csillagfiú elgondolkodva baktatott hazafelé. Nagyon remélte, hogy az Első Adventi Angyal sikerrel jár és a béke beköltözik az emberek szívébe.
Ha szeretnéd tudni, hogy a kövekező három angyal milyen ajándékot hoz az embereknek, és hogyan végződik Csillagfiú kalandja az Adventi Angyalokkal, rendeld meg a Csillaggyermek-Csillagfiú az eltűnt színek nyomában című mesekönyvet és ajándékba megkapod a négy digitális mesét!
Ha csak az adventi kalandok érdekelnek, külön is megvásárolhatod webshopunkból. Keresd a digitális mesék között!
A digitális mesék között találsz húsvéti kalandot, nyomozásos történetet, amiben Csillagfiú a Rejtélyes Szerkezet útmutatását követi Sárkányföldre, anyák napi históriát, amiben Csillagfiú visszatér a csillagok közé, a Csillagok Anyjához, valamint egy mesét, amiben Kele és Kóla, a Pöttöm ikerpár felfedezi a Hangok Királyságát. Ez a mese gyerekeknek szóló hangtálas programokhoz is kiváló.