„Egy olyan vészjósló napon, tudod, amikor a gyomrod ok nél-
kül görcsbe rándul, összeszorult torkodban pedig hevesen
dobog a szíved, a színek egyszerre eltűntek a Hetedhét Királyságból.”
Egy furcsa napon a színek eltűnnek a világból. Minden szürkévé válik: a táj, az emberek. A Hetedhét Királyságra nagy szomorúság telepedik, hiszen színek nélkül minden pusztulásra van ítélve. Egyedül a különleges képességű kisfiú, Csillagfiú menekül meg a szürke kórságtól. Hosszú útra indul. Hét királyságon át keresi, hová tűntek el a színek és miként gyógyíthatná meg a világát pusztító betegséget. Kalandos útja során barátságokat köt más népekkel: Szirtekkel, Pöttömökkel, Lillékkel, veszélyes helyzetekbe keveredik a Csontok útján a boszorkányokkal, de különleges képessége és igaz, jó szíve mindig kisegíti a bajból. Vajon lesz-e ereje a végső összecsapáshoz? Meg tudja-e menteni a Sárkánykirályt, a Hetedhét Királyságot és barátait?
Hogyan is született meg a Csillaggyermek című mesekönyv? Személyes spirituális útkeresésem részeként. A spirituális útkeresés pedig elképzelhetetlen angyalok nélkül. Mégis, ha azt mondom, ennek a mesének a megírását az angyalok inspirálták, sokan elhúzzák majd a szájukat és legyintenek. Ugyan, angyalok…! Pedig hány és hány családban hangzik el egy-egy kisgyerek szájából: anya, angyalt láttam! Vagy: nahát, milyen szép kék vagy! A felnőttek eleinte mosolyognak ezen, hiszen olyan cuki, nem? Sokadszorra azonban türelmetlenül leintik őket: ugyan, én nem látok semmit! Angyalok nincsenek! Így aztán a különleges gyermekek, akik bizony látják az energiamezőket (aurát), sőt a szellemvilág képviselőit, magukba zárkóznak. Nem mesélnek arról, mit látnak, hallanak, és egy idő után talán meg is szakad ez a kapcsolat az angyalok világával. Vagy ami még rosszabb, ezek a kivételes képességű gyerekek magukat hibáztatják, amiért mások, mint azok, akik nem látják, mindazt, amit ők.
Feldmár András pszichoterapeuta így fogalmazta ezt meg: „Beszéljünk valami olyasmiről, amiről nehezebb beszélni, de sokkal kézzelfoghatóbb: arról, hogy mennyire hülyék vagyunk, mint társadalom! Azt hiszem meséltem, hogy William Blake, amikor gyerek volt, mindenütt angyalokat látott, s ezt megmondta az apjának is, az apja pedig azt mondta, hogy ha még egyszer lát egy angyalt, akkor megveri. Attól kezdve nem látott angyalokat. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek angyalok, ez azt jelenti, hogy nekünk megtiltották, hogy angyalokat lássunk. Aki angyalokat lát, s ezt a tilalmat megszegi, az bolond és valaki megveri.”
Ezért született ez a mese: biztatásul a csillaggyermekeknek a fénymunkájukhoz és támogatásul szüleiknek, hogy legyenek bátrak legyőzni a félelmeiket és engedni nekik, hogy gyógyítsák a világunkat.
Közel két év telt el azóta, hogy a Hetedhét Királyságból eltűntek a színek, szürke kórság pusztította az országot, Csillagfiú pedig elhatározta, hogy különleges képességével megmenti a világát. Szembeszállt a Mandragóra Boszorkákkal, az Árnyakkal és végül a Gonosz Nagyúrral is. Hogy miként sikerült győznie, megtudhatjátok a Csillaggyermek-Csillagfiú az eltűnt színek nyomában című, első kötetben. Olvassátok el!
Ebben, a második történetben Csillagfiú idősebb egy kicsit, s a kaland, amibe az elveszett királyság után kutatva keveredik, veszélyesebb is. Miután meghallgatja a titokzatos királyság történetét, az ezüst hajú fiú gondolataiban megjelenik Atlantisz elfeledett világa, ahonnan egy segélykiáltást hall, ami csak neki szól. A kiáltás egyre többször hangzik fel az elméjében, így elhatározza, hogy felkutatja, honnan ered és segítségére siet annak, aki szólítja. Csillagfiú sok titokra derít fényt és számos próbatételen át megérkezik a rejtélyes királyságba, amelynek nevét félve ejtik ki a Hetedhét Királyságban. Vajon mit talál ott, Világok Peremén és csillagereje elegendő lesz-e ahhoz, hogy Atlantisz népét és a segélykérést küldő Világszép Leányt megmentse?
Megrendelhető a webshopból. A két könyvet együtt kedvezményesen lehet megrendelni.